Jó kezdés után visszaesett a felnőttcsapatunk teljesítménye, így csak a 12. helyen telelhetünk az NB III Közép csoportjában. Az utolsó kilenc fordulóban nyeretlenek maradtunk. Vezetőedzőnk, Dienes Pál a Tolnai Népújságnak adott interjút.
– Nem alakult valami jól ez az őszi szezon. Különösen a második fele sikerült gyengére!
– A várakozások alatt szerepeltünk – mondta Dienes Pál. – A sérülések, betegségek és eltiltások miatt kieső futballistákat nem tudtuk megfelelően pótolni, ez is közrejátszott abban, hogy a jó kezdés után visszaesett a csapat teljesítménye. Sok a hat döntetlen is, amit elértünk, pedig, ha csak a felét győzelemmel zárjuk, akkor jóval előrébb is állhatnánk, és ott lennénk a szezon előtt célként kitűzött 7-10. helyek valamelyikén.
– Akkor ezek szerint több van a keretben?
– Mindenképpen több van, de ahhoz, hogy kijöjjön az, amire képesek a játékosok, mindenkinek egészségesnek kell lennie! A szűk keretünk nem bírja el, hogy Lékó Roland, Rácz Ferdinánd vagy Vituska István hetekre kiessen, ahogy azt sem, hogy Márton Erik eltiltás miatt több meccset kihagyjon. Ehhez túlságosan kiegyenlített a mezőny. A Pécsi MFC kiemelkedik, de a többiek nagyjából azonos játékerőt képviselnek. Összességében elmondható, hogy minden ellenfelünkkel pariban voltunk, a napi forma vagy az egyéni kvalitások döntöttek, amiből nem mindig mi jöttünk ki jól.
– Az utolsó kilenc meccsből például egyet sem tudtunk megnyerni, pedig többnyire alsóházi csapatokkal találkoztunk.
– A Dabas-Gyón a 93. percben egyenlített ellenünk, Dunaharasztiban a hajrában tizenegyest hibáztunk, a Szabadkikötő ellen pedig a legvégén csúszott ki a kezünkből a három pont. De nem mondhatom, hogy ezen múlott, hiszen a Bp. Honvéd II. és a Monor otthonában is kétgólos hátrányból álltunk fel, Kozármislenyben pedig mi szereztünk győztes gólt a 92. percben. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy fiatal csapat, sok a rutintalan futballista, akiknek idő kell még, hogy felvegyék az NB III-as ritmust. Ezért is ingadozik a teljesítményük. Egy jó téli alapozással azonban sokat léphetünk előre, és biztos vagyok benne, hogy az ilyen meccseket, amelyeket most a hajrában elveszítettünk vagy döntetlenre adtunk, tavasszal meg fogjuk nyerni.
– Az az elképzelés, hogy hazai pályán szeretnénk dominálni, finoman fogalmazva sem jött össze. Amikor a Dunaújvárost imponáló futballal 4–1-re legyőztük, sokkal többre gondoltunk.
– Ez volt a tervünk, de így alakult. Amikor az újvárosiakkal találkoztunk, éppen ők jártak abban a cipőben, amiben mi a szezon második felében. De a két győzelem, amit hazai pályán elértünk, valóban kevés, a négy elszenvedett vereség pedig sok. Azon is dolgozni fogunk, hogy tavasszal hazai pályán is sokkal jobb legyen a mérlegünk.
– Az előrejátékkal nem volt gondunk, a 22 rúgott gól a nagy átlagnak megfelel, de a 32 kapott az soknak tűnik!
– Ez sajnos igaz… Jóval több gólt szereztünk, mint az előző szezonban ilyenkor, de sokkal többet is kaptunk. (A 2018/2019-es szezon felénél 8–18-as gólaránnyal álltunk.) Péter Antal személyében egy vérbeli csatárral erősödött a keretünk, nyolc góljával nem csak csapatunk legeredményesebb játékosa lett, de az egész mezőnyt tekintve is előkelő helyen áll. A védelmünk viszont nem igazán állt össze, sok egyéni hiba miatt kaptunk gólokat, veszítettünk el pontokat. A játékosokban viszont van potenciál, fejlődőképesek, az alapozás során ezen is dolgozni fogunk.
– Fél szezon lement, feltérképezhetted a mezőnyt, ismered saját csapatod erősségeit és gyengeségeit. Ezek alapján mivel lennél elégedett a szezon végén?
– Azt gondolom, hogy valahol a 7-10. hely között van reálisan a helyünk. Mindenképpen szeretnénk előrelépni a 12. helyről. A játékosok rutinosabbak lettek, tapasztalatokat szereztek az őszi idényben, ezért is hiszem, hogy sikeresebb, eredményesebb lesz a tavaszunk.
