Az együttműködésben és az előrelépésben bízik klubunk elnöke

2020-08-01

Kárpáti Zoltán elnök őszintén beszélt az anyagi nehézségekről, a klub megmentéséről, lojalitásról és a tehetségek szerepéről.

– Immár teljes a keretünk?
– Úgy gondolom igen, és talán erősebb lett, mint amire az átigazolási szezon elején számítottam – mondta Kárpáti Zoltán. – Július elején még 9–10 játékos távozására számítottunk, hiszen a vírus okozta válság a mi lehetőségeinket is korlátozta. A szekszárdi fiataljainkon kívül pedig nem túl sokan kopogtattak az öltözőnk ajtaján, hogy nálunk szeretnének játszani. Végül hét játékos távozott a keretből. (Dudás Dániel, Vituska István, Turi Tamás, Kesztyűs Máté, Forró Attila, Fejős Áron és Zachán Péter.) A következő szezonra öt új focistával erősítettünk. Fiatal tehetségeink – Wirth Dániel és Rácz Áron – újra a Szekszárdi UFC csapatát segítik majd. A szentlőrinci együttesből érkező Fekete Marcell és Németh Kristóf is erősítésnek számít csakúgy, mint a sérüléséből felépülő támadó, Mayer Milán. Sikerült lebeszélnem távozási szándékáról Budai Dávidot és Fejes Pétert, akik szintén meghatározó labdarúgóink közé tartoznak. Nagyon igazságtalan lenne, ha nem említeném meg azokat a játékosokat, akik UFC-nevelésként évek óta a felnőttcsapatunk alapjátékosai. Minden fórumon hangoztatom, milyen büszke vagyok arra, hogy a keretünk kétharmadát szekszárdi nevelésű, illetve kötődésű játékosok alkotják. Az országban kevés NB-s klub büszkélkedhet ezzel.

– 2014 óta vagy az UFC első embere. Nagy utat tettünk meg azóta?
– Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatának segítségével megújult és kibővült az öltöző és a kiszolgáló létesítmény. Nagy szükség volt erre, hiszen a ’60-as években épült öltöző mára korszerűtlenné vált. Legalább ennyire fontos lenne a centerpályánk megújítása is, és további korszerű, öntözőrendszerrel és világítással ellátott pályák építése. Számunkra óriási eredmény, hogy a jelenlegi „fél profi” NB III-ban szerepel a felnőttcsapatunk, ugyanis jelentős támogató nélkül, a versenytársakhoz képest nagyságrendekkel kisebb költségvetéssel oldjuk meg évről évre harmadik vonalbeli szereplésünket. Figyelemre méltó, hogy minden utánpótlás-korosztályban van csapatunk, melyekből minden évben 5–6 fiatal akadémiákra és NB I-es klubok csapataihoz igazol. Az elmúlt közel hat évben női szakosztályunk is komoly eredményeket ért el. Szinte a semmiből szerveződve most több utánpótlás korosztályunk is jó eséllyel vág neki a bajnokságnak. Női felnőtt futsalcsapatunk a 2019/2020-as évben Magyar Kupát nyert. Az utánpótlás munkánk eredményeképpen jövőre akár felnőtt nagypályás csapatot is indíthatunk.

– Az elmúlt hat évben egyszer sem jutott eszedbe, hogy ez a küzdelem a csapat életben maradásáért nem
hiányzik neked?
– Őszintén? Dehogynem. Nagyon sokat gondolkodtam az újraválasztásom előtt, hogy van-e értelme folytatni. Hiszen a családomtól és a vállalkozásaimtól veszem el az időt, amit az UFC-re fordítok. Sokszor éreztem úgy, hogy kevesen vagyunk Szekszárdon, akiknek igazán szívügye a futball. Amikor elvállaltam a Szekszárdi UFC elnöki posztját, azt hittem mindenkinek legalább annyira fontos a csapat sikere, mint nekem. Bíztam benne, hogy sikerül tőkeerős vállalkozásokat magunk mellé állítani, és a város vezetésétől is többet vártam. Rengeteg tehetségünk van, az ország akadémiái tele vannak szekszárdi, általunk nevelt játékosokkal. Ki merem jelenteni, hogy komoly támogatóval, a szekszárdi futballisták hazahozatalával NB II-es csapatunk is lehetne. De úgy tűnik, ezt egyelőre csak én gondolom így.

– Mi a megoldás?
– Még többet kell dolgoznunk, hinnünk kell az álmainkban! El kell hitetnünk mindenkivel, hogy a futball és a többi sport helyi sikere a közös ügyünk. Még sokat kell tennünk ezért.

– Mik a lehetőségek?
– Az összefogás híve vagyok! A tao-támogatás lehetőséget adna arra, hogy egy helyi vállalkozásnak ne kelljen döntenie, szekszárdi jégkorongot vagy a focit támogatja, hanem egyesületi és városi összefogással, és közös koncepcióval folyamatosan fejleszthetnénk városunkat, sportegyesületeinket.

– Minden szavadon érződik, hogy felelősséget érzel a szekszárdi futball iránt. Ez egyoldalú szerelem?
– Igen, ha arra gondol, hogy sokan nem látják, erőn felül teljesítünk évek óta. Közel hatszáz gyermek és felnőtt, fiú és lány tagot számlál egyesületünk. Kevesen kérdezték meg tőlem az elmúlt években, hogy tudnak-e valamiben segíteni? Néha elgondolkodom azon, hogy kinek fontos a Szekszárdi UFC létezése, és vajon kik sajnálnák, ha nem lenne III. osztályú csapat a megyeszékhelyen.

– Tele vagy tettvággyal.
– Valóban, úgy érzem, hogy sokkal jobbak is lehetnénk. Ahogy említettem, megfelelő támogatói körrel és együttműködéssel dobogós céljaink is lehetnének.

– Mit tennél másként, ha újra kezdhetnéd ezt a hat évet?
– Az első évtől kezdve megtartanánk az UFC családi napot. 2017-ben közel ötszázan vettek részt, fantasztikus élmény volt látni, hogy mennyi ember számára fontos az egyesületünk. Az öltözőépület felépítése után azonnal pályaépítésekbe kezdenék, és fejleszteném a létesítményt. Rendszeresen szekszárdi futballistatalálkozót
szerveznék.

– Mennyi idődet, energiádat emészti fel a futball?
– Mielőtt 2014-ben megválasztottak, ugyanezt a kérdést tettem fel. Akkor azt a választ kaptam: „Figyelj Zoli, egy héten kétszer-háromszor lejössz 1–2 órára, és megy ez magától!” Nem biztos, hogy ez így volt az előző években.

– Optimistábban látod most a szekszárdi futball jövőjét, mint néhány évvel ezelőtt?
– Régóta vallom, hogy a Tolna megyei futballt a megyei csapatok összefogása teheti jobbá. Az elmúlt esztendőben a Paksi FC-vel elindult együttműködés kapcsán hiszem, hogy mindkét egyesületnek előnyére válhat az összefogás.

Támogatók

  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a