Mojito koktélt próbál készíteni abból a citromból, amit kapunk

2018-11-06

Sérülések, egyéni hibák, vezérhiány. Interjú Kvanduk János vezetőedzővel.

Hiába kezdtük jól a pontvadászatot, legutóbbi öt meccsünkön vesztesen hagytuk el a pályát. Ebben a mini periódusban tíz gólt kaptunk – többnyire rögzített szituációk után -, de még ennél is elkeserítőbb mutató, hogy mindössze egyetlen gólt szereztünk.

– Mi az oka a mélyrepülésnek?
– Erre nehéz röviden válaszolni – mondta Kvanduk János. – Az okokat abban látom, hogy egyrészt nem edzettünk olyan jól az elmúlt 6-8 hétben, mint amennyire az eredményességhez szükség lenne. Ennek okait már a folyamat kezdetén elmondtam azoknak, akiket ezt érint. Be kellett fejeznünk a gyorsasági edzéseinket, kevés időt tudtunk a pályán tölteni, csökkent az egyébként sem gyors keretünk sebessége, illetve a játék dinamikája. Fontos kulcsjátékosok estek ki a csapatból, főleg olyanok, akik plusz sebességet biztosítottak számunkra. Nőtt az egyéni hibák száma. A csapatvédekezéssel sokáig nem volt gondunk, hiszen szinte nem kaptunk gólt akcióból a szezon során, de vannak olyan játékrészletek, amelyeket egyszerűen nem tudunk gyakorolni, nincs rá lehetőségünk.

– Az utolsó Hódmezővásárhely is kettővel több gólt lőtt. Úgy tűnik, hogy néha a 16-os környékére is nehezen juttatja el a labdát a csapata. Gyenge a keret, a játékosok kvalitásaival van baj?
– Azokhoz az eredményességi célokhoz, melyeket sokszor megfogalmazunk, 40-45 gólt kellene szerezni egy szezon alatt – évek óta nem rúgtunk ennyit. Ha Fejes Pétert kiveszem, akkor az összes játékosunknak együtt nincs 45 NB III-as felnőtt bajnoki gólja. Az sem segít rajtunk, hogy azok a játékosok, akik képesek az ellenfél kapuját támadni, nem állnak rendelkezésünkre, vagy nincsenek jó fizikai állapotban. Igyekszem azokra a dolgokra koncentrálni, amelyekre hatással tudok lenni. A keret adott, a lehetőségeinkhez mérten ennél jobb nem lehet. Csak annyit szeretnék, hogy edzzünk, mert edző vagyok, nem ráolvasó.

– Meglegyintette a kiesés szele a csapatot? Mennyire kell hátrafelé, a tabella alsó felére tekingetnie csapatunknak?
– Nem. Pontokat fogunk szerezni, mert van bennünk hozzá tudás és akarat. A játékosok mindent megtesznek azért, hogy eredményesebbek legyünk, különben nem vállalnák a játékot betegen, sérülten. A labdarúgóim nem bújnak egymás háta mögé, nem akarnak kibújni a felelősség alól. Ez ad hitet ahhoz, hogy tudjam, megváltoznak a dolgok.

– Mi lehet ilyenkor a megoldás, a játékosok motiválása, a keret frissítése?
– A szezon elején sokat dolgoztunk a játékosok lelki felkészítésén. A beszélgetések és tesztek alapján kitűnt, hogy a nehézségekkel, szorongásokkal való megküzdés képessége több focistánál problémát okoz. Néhányan viszont ezt jól kezelik. A sérülések és a változások miatt most túlsúlyba kerültek az önmarcangolók. Ezt próbáljuk kiegyensúlyozni, illetve megtalálni azt a játékost, aki most a csapat élére tud állni.

– Azzal kapcsolatban vannak elképzeléseid, hogy hol és miben kell változtatni?
– Ha nem lenne, már lemondtam volna! Nekem és a csapatnak is el kell fogadnia azt, ahogy reagálunk arra, ami történik velünk. Nem feltétlenül a mi kezünkben van az irányítás, sem a pályán, sem azon kívül. Nem panaszkodunk, nem sopánkodunk, megpróbálunk elkészíteni egy mojitót abból a citromból, amit most kapunk.

– Ha elnök lennél, mennyi türelmi időt adnál a vezetőedzőnek?
– A sport törvénye: „A játékos nyer, az edző veszít.” Ebben a szakmában gyorsan változnak a dolgok. Végzem a munkámat legjobb tudásom szerint, ha mindenki így tesz a klubnál, akkor tiszta szívvel hozhatunk döntéseket. Ami most velem történik, az bárkivel megtörténhet. Néha a labda nem megy be a kapuba, ennek ki vagyunk téve. Nem foglalok állást abban, hogy mennyi időt kell adni, mert szerintem az összes kirúgás valahol igazságtalan.

Támogatók

  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a
  • a